Vajdahunyad

A Hunyadi-koronabirtokról és az itt található várról már IV. Béla és Nagy Lajos uralkodása alatt is említést tettek. Feltételezték a vár korábbi, római kori erődítmény-alapozását is. Hunyadi János kormányzó azonban 1409 októberében kapta meg Hunyad királyi birtokát – egy 13. századi erőddel a vár előzményeként – Luxembourgi Zsigmondtól, és 1430 körül kezdte el annak átépítését. Tudjuk, hogy Mátyás apja a várba építendő Szűz Mária-kápolna részére a pápától kért felhatalmazást, még 1443-ban, majd 1450-ben ismét írt egy levelet, ekkor a kápolnát Keresztelő Szent János után kívánta elnevezni. Hunyadi János védelmi szempontú építkezései közé tartozott az új várfal, a huszárvár és egy félköríves tornyos védmű, a kaputoronytól nem messze, északi irányban. Nem sokkal később épült meg többek közt a nyugati oldalon a kétemeletes lovagterem, díszes lépcsőtoronnyal. Hunyadi János halála után Mátyás és Szilágyi Erzsébet folytatták a belső átalakításokat a várudvar északi oldalán álló „Aranyház”-ban, amelyhez emeletet és négy, illetve háromszögű erkélyt illesztettek. Az „Aranyház” előtt álló Mátyás-loggia, és az északi kerek torony, a Hímestorony külső festése is ekkoriban készült. Később a vár Corvin Jánosra szállt. A 16-17. századi hozzátoldások felépítése után 1853-ban leégett. A rekonstrukciós munkák 1904 és 1916 között zajlottak.