Podjebrád Katalin

 

Podjebrád Katalin

Podjebrád

Kunhuta / Katharina / Kunigunda / Katalin

királyné

1449. november 11.

Az utókor nem rögzítette pontosan. 1464. január, február vagy március 8-18. között.

Csehország

Prága, Buda

a trónra váró Corvin Mátyás felesége

a királyi udvar

férjezett

Eddig nem éppen mesébe illő volt az életem. Apám, Podjebrád György, cseh kormányzó, anyám Sternberk Kunhuta. Sokan voltunk testvérek, ikernővérem is volt. Még nem voltam kilenc éves, amikor Papa alkut kötött a házasságomról. Kihasználta a prágai fogságban sínylődő Hunyadi Mátyás szorongatott helyzetét. Rávette az ifjút, lépjen frigyre velem. Szülőm nagylelkű volt: a hatvanezer aranyforintnyi váltságdíjat, amit Szilágyi Mihály bácsi fizetett azért, hogy a férjemet szabadon engedje apám, felajánlotta nekünk hozományomként. Megígértette Mátyással, ha tényleg trónra kerül, királynéi címet kapok. A megállapodást 1458 februárjában Strážnicén szerződéssel erősítették meg. Az egyezség azt is magába foglalta, hogy egy éven belül a magyar udvarba költözöm. Ám erre végül három évet kellett várnom. 1461. január 25-én pecsét került házassági szerződésünkre. Ebben Mátyás ismét megerősítette, hogy magyar királynévá tesz, ezen felül pedig fedezi udvartartásom költségeit, és a korábbi magyar királynék jogaival ruház fel engem. 1461. május 25-én búcsút intettem Prágának és hatalmas kísérettel Budára indultam. Leendő anyósom, Szilágyi Erzsébet és egy magyar főurakból álló delegáció érkezett fogadásomra, Trencsénbe. Velük haladtam tovább Budára, ahol megtartottuk a menyegzőt. A frigy elhálására azonban csak később került sor, erre 1463 májusáig várnom kellett. Várakozásunk izgalmát Janus Pannonius is megörökítette egy epigrammájában. Nagyon hamar teherbe estem szerencsére, s nemsokára már eljön az idő, hogy megszüljem Mátyásnak a kis trónörököst. Reméljük, fiú lesz!

cseh

cseh, latin