Szilágyi Erzsébet

Szilágyi Erzsébet iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi.

Ha egyszer majd a históriák írói megírják életemet, biztosan azzal a jelenettel fogják kezdeni, amikor megeskettem V. László királyt, hogy fiaimnak nem lesz bántódásuk Cillei Ulrik meggyilkoltatása miatt. Azt mindenki tudja, hogy László király ezt az esküjét, amint a Hunyadi-ház ellenségei közé juthatott, azonnal megszegte: nagyobbik fiamat, Lászlót lefejeztette, drága fiamat, Mátyást foglyul ejtette: pedig milyen kisgyermek volt akkor még, s én elengedtem otthonról. Bánkódtam fiam vesztén, de sírni nem volt időm: megboldogult férjem vagyonából, s a sajátomból is volt bőven arra pénz, hogy elérjem céljaimat, megerősítsem a helyzetemet s bátyámét is. László király érezte, hogy vesztébe fut: 1457-ben annyira rettegett már tőlem, hogy mindenáron egyezkedni akart velem, de hiába. Meg is halt még abban az évben, s én minden erőmet megfeszítettem, hogy fiamat a trónra emelhessem.

A pénzt a főrendek közt bátyám, Mihály osztotta szét, és ő szedte össze a fegyveres hadat is, hogy kellő nyomatékot adjon szavunknak. Podjebrád György cseh kormányzónak hatvanezer aranyat ígértem Mátyás szabadon bocsátásáért: tudtam, hogy pénzéhes és tudtam: minden rendben lesz. Ilyen előkészületek után értem el célomat Mátyás megválasztásával, akinek hazafelé jöttében a magyar határon fekvő Strážnic morva városig mentem elébe s ott a magam pecsétjével is megerősítettem azt az okiratot, amelyben Mátyás kötelezte magát Podjebrád leányának, Katalinnak nőül vételére.

Ettől fogva fiamtól és mindenkitől megbecsülve éltem nyugodtan birtokaimat igazgatva, többnyire Óbudán. Azt gondolom, hogy méltán büszke lehetek a Vajdahunyad várában található palotára, amely javarészt akkor épült, amikor én voltam a birtokosa. 1465-ben kolostort is építtettem Vajdahunyadon a ferencesek számára, 1477-ben az óbudai várkápolnának adományoztam a Békés Vármegyében található Szent Tornya helységet, hogy legyen miből fenntartani és díszíteni.

A pápához 1473. augusztus 8-án, Óbudáról írtam levelet, s kértem, hogy a Capestranóból származó Jánost, férjemnek lánglelkű és szent életű bajtársát sorolja a szentek közé, de erre még mind a mai napig nem érkezett válasz.

S amit még nagyon fontosnak tartok leírni életemből: van egy unokám, ő is János: nagyon sok időt tölt velem: okos, szép, élénk fiú – lehet, hogy egy szép napon ő fogja követni fiamat a trónon, mert ez az olasz asszony nem tud neki gyereket szülni!