A szerelem négy könyve Németország négy határa alapján

E mű a humanista neolatin költészet legkiemelkedőbb teljesítményei közé tartozik. Celtis a versciklust még krakkói tartózkodása alatt kezdte írni, de végleges formáját csak 13 évvel később Bécsben nyerte, már egy teljesen kiérlelt koncepció alapján. A mű befejezésének dátuma egybeesik a Collegium Poetarum ünnepi megnyitásával, így feltehetőleg publikálását ez is motiválta.

A mű koncepciójáról már az egyes könyvek alcímei is sokat elárulnak: A szerelem első könyve, mely Hasilinát avagy a pubertást vagy a Visztulát és Germánia keleti szélét tárgyalja; A szerelem második könyve, mely a Dunát avagy a serdülőkort vagy a noricumbeli Elsulát és Germánia déli határát írja le; A szerelem harmadik könyve, mely a rajnai Ursulát avagy a fiatalságot és Germánia nyugati végét tárgyalja; A szerelem negyedik és utolsó könyve, mely a Keleti(-tengert) avagy az idős kort vagy a cimber Barbarát illetve Germánia északi végét írja le.

A könyv tehát egy személyes élettörténetet jelenít meg, Celtis vándorlásainak helyszíneit, melyeket egy-egy szerelmi affér és egy-egy földrajzi táj képvisel. Celtis személyén keresztül Germánia teljes képe bontakozik ki, mind a négy határa. Germánia négy „végvidéke” (kivéve az északit) adtak otthont Celtis baráti köreinek (akadémiáinak). Ez a Germánia tehát egy fiktív irodalmi-kulturális egység, földrajzilag inkább a rómaiak Germániáját mutatja, mint a politikailag és nemzetileg megosztott késő-középkori Észak-Európát. De ne felejtsük, hogy német városok egész Kelet-Európát behálózták, és az a Krakkó, ahonnan a könyv a Hasilinával való találkozás hatására útjára indult, akkoriban még túlnyomórészt német város volt.

A Hasilinával való szerelemről szólnak a mű legélőbb és legszebb darabjai. Hasilina férjes asszony volt, aki Celtis mellett más szeretőket is tartott. Kapcsolatukról számos gyönyörű erotikus vers született, és szemlátomást Celtis krakkói tartózkodásának ez a szerelmi szenvedély állt a középpontjában. Féltékenységében Celtis verseiben leleplezte Hasilina szerelmi ármánykodását és a vak férjet is kigúnyolta

Kapcsolatuknak érdekes az utóélete is. 1598-99-ben Celtis levelet kapott krakkói barátaitól, hogy régi szerelme megözvegyült, és ha Celtist még érdekelné, felmerülhet a házasság lehetősége. Celtist nem érdekelte. Egy évvel később Hasilina maga kereste meg Celtis egy levelével, és felszólította, hogy tegyen valamit a róla írt versek cirkulálása ellen, amiről bécsi pletykák alapján értesült. A szifilisztől szenvedő költőnek ez csak olaj volt a tűzre és két év múlva megjelentette a Hasilináról készült összes verset.